A kóbor állat probléma megoldása
Az utóbbi évek egyik legérdekesebb elméletét dolgozták ki a kóbor macskák, a mentett, örökbeadható macskák és az örökbeadhatatlan macskák összefüggésében. Stacy LeBaron kezdeményezése alapján született a költség alapon modellezett hatékony módszer a kóbor macskák ivartalanítására. Az általa támogatott macskavédő alapítvány élen járt a TNR-programban (befogás-ivartalanítás-visszaengedés), amely lassan csökkentette a kóbor macskák számát. Ugyanakkor ez a megközelítés nem befolyásolta jelentősen a menhelyekre bekerülő felnőtt macskák számát mindaddig, amíg a szervezet nem indított célzottabb és nagyobb volumenű ivartalanítási kampányokat a gazdás macskák körében. Minél több ivartalanítást végeztek a lakossági állatoknál (a piramis legalsó szintjén), annál kevesebb TNR munkára lett szükség a későbbiekben. Kevesebb lett a mentendő állat és még kevesebb lett a vad, sérült vagy örökbeadhatatlan mentvény. Minden macskákkal foglalkozó szerepvállalót arra biztat, hogy az energiát és a költségek nagy részét a lakossági állatokra koncentrálja, mert a kóbor állatok nagy részéért azok felelnek.
„Nem kell mindannyiunknak ugyanazt a küldetést vagy célt követnünk” – teszi hozzá Stacy LeBaron, – „de előre kell tekintenünk, és a korlátozott erőforrásokat úgy kell felhasználnunk, hogy a lehető legtöbb macskán segíthessünk.”
A tanulmány szerint társadalmi vagy területi szinten kezelve a költségek szempontjából egy örökbeadhatatlan állat befogadására és tartására 100 mentett és örökbeadott macskának kellene jutnia, miközben egyidejűleg 500 macska TNR programja zajlik és 1000 lakossági macska ivartalanítása történik meg. Ezzel csökkenthető költséghatékonyan a teljes állomány. Ha településvezetők ezt figyelembe vennék, könnyebb lenne megérteni a visszahelyezett és kiemelt állatok arányát. A teória jól adaptálható a kóbor kutyákra is.
A kóbor macska piramis értelmezése másik tanulmány szerint1
Kiemelt és örök gondozásra szoruló állatok: Sok állatmentő magához veszi azokat az állatokat, amelyek fogyatékkal élnek, gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, viselkedési problémáik vannak, vagy egyszerűen valami okból kifolyólag örökbeadhatatlanok. Ezek az állatok életük végéig speciális gondoskodást igényelnek, ami rendkívül idő- és költségigényes. Nemzetközi tanulmányok szerint minden 1 000 ivartalanított állat után lenne indokolt csupán egy „örök gondozott” befogadása.
Mentés és örökbefogadás: Azokban az országokban, ahol sok a kóbor állat, jelentős a sérült és mentésre szoruló egyedek száma is. Az állatok mentése, az állatotthonok fenntartása, gondozása és az örökbefogadás rendkívül költséges és időigényes folyamat. Ez azonban nem járul hozzá hatékonyan a kóbor állatok számának csökkentéséhez. Ahol súlyos a kóbor állatok okozta helyzet, az állatmentés nem lehet elsődleges prioritás. Az állatvédő szervezetek küldetése átalakulóban van: az aktív állatmentés helyett a túlszaporulat csökkentésére helyezik a hangsúlyt. Arányosan minden 100 ivartalanításra kellene egy állatmentésnek jutnia.
Befogás – ivartalanítás – visszaengedés (TNR): A kóbor macskák és kutyák befogása, csapdázása már önmagában is munkaigényes feladat. A műtét utáni lábadoztatás és visszaengedés pedig további kihívásokat jelent. Mivel ezek az állatok emberi felügyelet nélkül szaporodnak, a gazdátlan állatoknak is gazdátlan utódaik születnek. Emberi érintkezés híján elvadulnak, és gyors ütemben szaporodnak. Ennek a folyamatnak a megállítása kizárólag ivartalanítással lehetséges.
Gazdás állatok felügyelete: Az első kóbor állatok a gazdás állatoktól származnak, aminek felelősségét minden kijárós és szaporulatot előállító állattartónak meg kellene értenie. A lakossági gazdás állatok ivartalanítása az egyik legfontosabb feladat. Ezen a szinten a legkönnyebb kivitelezni, hiszen megfoghatók és könnyen állatorvoshoz szállíthatók.
Egyre több magyar macskamentő szervezet ismeri fel, hogy a 3 millió kóbor macska olyan jelentős egyedszámot takar, hogy nem lehet mindet megmenteni. Miután már nincs több hely a mentésre, az ivartalanításban látják a megoldást. Az állam szerepvállalásának hiányában az állatvédő szervezetek kezdték a lakossági gazdás és a kolóniás közterületi macskák szaporodását megakadályozni. Ez hatalmas terhet ró rájuk. A kóbor kutyák problémája még nem jár milliós nagyságrendnél, de egyre több állatvédő szervezet vállalja fel a saját állományának gondozása mellett a lakossági (és önkormányzati) probléma kezelésével járó feladatokat. Csak a megelőzés jelenthet megoldást. A fenti tanulmány nem csak a legproblémásabb egyedekre koncentrál, hanem egy olyan stratégiát mutat be, ami az egyetlen megoldás a magas számú kóbor állat helyzet megállítására és visszafordítására.
1 Forrás: Amerikai Egyesült Államok, Community Cat – The Community Cat Pyramid, link: https://www.communitycatspodcast.com/cat-pyramid-2/
