A szerepvállalók lehetősége és felelőssége
A kóbor állatok számának növekedésében Magyarországon két sarkalatos probléma is meghatározó szerepet játszik. Az egyik, hogy gyakorlatilag bárki tarthat állatot – különösebb tudás, szabályozás, engedély vagy ellenőrzés nélkül. Nem szükséges semmiféle felkészültség, tudás vagy elkötelezettség ahhoz, hogy valaki állattartóvá váljon, ami könnyen vezet felelőtlen magatartáshoz és az állat elhanyagolásához. A másik probléma, hogy az állatok gyakran nem képviselnek valódi értéket az emberek szemében. Könnyen hozzáférhetők, szabadon adományozzák, eladják vagy továbbadják őket, mintha csupán tárgyak lennének. Ez a szemlélet nemcsak az állatok jólétére, hanem a társadalom egészére nézve is veszélyt jelent, hiszen erősíti a felelőtlen állattartás gyakorlatát, és tovább növeli a kóbor állatok számát. A probléma gyökerének kezelése érdekében elengedhetetlen a szemléletformálás, a szabályozás szigorítása, valamint annak tudatosítása, hogy egy állat érez, kötődik és felelősséget igényel – hosszú éveken át.
Megelőzés, mint megoldás
Nagyon lassú folyamat, hogy a döntéshozók felismerjék, a megoldáshoz vezető út csak a megelőzésben rejlik. Magyarországon is visszahelyezésben (TNR programban) kell gondolkodni. A megfelelő társadalmi probléma felismerésének hiánya hátráltatja az olyan településeken a műtétek elvégzését, melynek közelében nincsen állatorvosi praxis, de mobil rendelőkben elvégezhetők lehetnének a műtétek. Az Állatorvostudományi Egyetem elismert, szakmailag kifogástalan orvosa nyilatkozta, hogy nem javasolja a mobil buszokban történő ivartalanítások elvégzését, mert a “preoperatív és posztoperatív (műtétet megelőző és műtétet követő) feltételek nélkül szakmaiatlan és etikátlan lenne az ivartalanítást végrehajtani, (….) legjobb esetben is a szakmaiság határmezsgyéjén egyensúlyoznánk.” Az állam által működtetett Állatvédelmi Központ magáénak vallja ezt a nézetet és nem javasol más alternatívát.1 Viszont amíg a jó körülmények között élő gazdás állatok ivartalanításánál az állat jóléte elsődleges szempont, addig a hátrányos helyzetű területeken élő állatok esetében az elsődleges cél a túlszaporulat megakadályozása. Sok területen az állatorvosok hiánya és a szállítási nehézségek miatt az egyetlen kivitelezhető megoldás a mobil ivartalanítás lehetősége lenne. Természetesen az adott körülmények között a lehető legbiztonságosabb eljárás megválasztásával kell a beavatkozást elvégezni, ehhez számos nemzetközi szervezet által kidolgozott pozitív gyakorlat került már kidolgozásra és publikálásra. Világszerte számtalan, évtizedes szakmai múlttal rendelkező nemzetközi szervezet alkalmazza sikerrel, TNR programok esetén is.
Az állam szerepe
A kóbor állat probléma megoldása akkor lesz hatékony, ha felismerjük és megnevezzük, kik a terület jelenlegi szerepvállalói és mi kell ahhoz, hogy a probléma megoldódjon. A kóbor állat probléma megoldása akkor lesz hatékony, ha felismerjük és megnevezzük, kik a terület jelenlegi szerepvállalói és mi kell ahhoz, hogy a probléma megoldódjon. A legfontosabb résztvevő az állam, ezen belül a kormányzati, állatvédelmi és helyi döntéshozók. Feladatkörükből kiindulva az ő kötelességük és felelősségük a legmeghatározóbb.
Az állatvédők szerepe
Az állatvédő szervezetek vállalják most a legjelentősebb szerepet, de ezt egyetlen egy nemzetközi jógyakorlat sem javasolja. Szakmai tapasztalatukkal sok segítséget nyújthatnak, viszont gyakran teljesen egyedül vannak hagyva a lakossági gazdás és a kóbor állatok okozta problémákkal. Források nélkül, többlet feladatot elvárni egy túlterhelt állatvédelmi rendszertől nem reális.
Az állatorvosok szerepe
Az állatorvosok a probléma megoldásának kulcsszereplői. Csak ők végezhetnek beavatkozásokat, így szerepvállalásuk a TNR programokban (befogás – ivartalanítás – visszahelyezés) és a vidéki tömeges ivartalanításokban kihagyhatatlan. Ez társadalmi felelősségük, amit mind a Magyar Állatorvosi Kamarának, mind az állatorvos társadalomnak fel kell ismernie.
Szerencsére egyre több állatorvos dolgoz ki állatvédő szervezetek vagy a hátrányos helyzetű gazdáknak egyedi programot, egyedi árajánlattal, kimondottan a TNR programokba bevont kutyák és macskák számára. Léteznek speciális pro bono és kedvezményes együttműködések, ahol anyagköltségen, gazdasági haszon nélkül végzik el a beavatkozást. Természetesen a folyamatos kedvezményes díjazás hosszú távon nem elvárható, csak limitált mennyiségben vállalható üzleti szempontból. A nagy létszámú, tömeges ivartalanításra specializálódott ivartalanítási napok a mennyiség tekintetében – még kedvezményes árszabás mellett is – erősen profitábilisak. Egyre több állatorvos ajánlja fel ezt a lehetőséget, ami minden szereplő számára előnyös.
A lakosság szerepe
A lakosság felelősségéről kevés szó esik, pedig egyértelműen az állatokhoz való hozzáállásukból és cselekedeteikből ered a probléma. Elsősorban arról a lakossági rétegről beszélünk, akiknél a felelős állattartás ismeretlen fogalom. Ahova nem ér el az állam által prezentált szemléletformálás egyetlen programja sem.
A kóbor állatok jogi helyzete Magyarországon
A magyar jogszabályi környezet alapvetően jól kialakított és átgondolt. Mégis hiányérzet jelenik meg a magyarországi kóbor állat helyzet súlyosságát figyelembe véve. A kóbor állat jogi definíciója alapvetően két faj (kutya és macska) egyedeit érinti. A TNR program (befogás – ivartalanítás – visszahelyezés) a jelenlegi jogszabályi környezetben alkalmazható macskák esetében, mivel a macskák egyedei nem jelölés kötelesek. Ugyanez a TNR program végzése kutyák esetében már jogellenessé válik, mivel a kutyák egyedei jelölés kötelesek, ami tulajdonviszonyt feltételez, így visszahelyezésük büntetendő cselekménnyé válik azáltal, hogy a közterületre helyezik vissza.
Az Állatvédelmi törvény a tartás helye szerint illetékes települési önkormányzat részére határozza meg kötelezően ellátandó feladatként a kóbor állatok befogását. Az így befogott kóbor állat – amennyiben a befogástól számított 15 napon belül a kóbor állat tulajdonosa nem válik ismertté – az állam tulajdonába kerül. Az állatvédelmi hatóság gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, az állat végleges elhelyezéséről. Amennyiben az elhelyezés eredménytelen – a külön jogszabályban meghatározott időtartam elteltével – az állat életét megengedett módon ki lehet oltani.
Számos nemzetközi kutatás elemzi, hogy a kiemelt állatok újabb feladatkör megoldását hozzák magukkal (elhelyezés, tartás, majd végleges megoldás keresése), miközben nem oldják meg a túlszaporulat problémáját, hiszen a lakosság visszatölti. Egyrészt a tulajdonhoz való jog erős, másrészt a nem ivartalanított állomány folyamatosan generálja az újabb szaporulatok létrejöttét. Az ebrendésszel dolgozó települések problémái nem oldódnak meg, viszont hatalmas összegeket fordítanak az állatok begyűjtésére – aminek hatékony, preventitív felhasználása pár év alatt megoldhatná a problémát.
