Magyarországon, mind a kutyák, mind a macskák esetében évről évre nő a gazdátlan állatok száma. A kóbor állat probléma megoldása akkor lesz hatékony, ha nem csak felismerjük, hanem megnevezzük, kik a terület szerepvállalói és mi a jelentőségük.

Az állam és az önkormányzatok szerepe

A legfontosabb résztvevő az állam, ezen belül a kormányzati, állatvédelmi és helyi döntéshozók. Feladatkörükből kiindulva az ő kötelességük és felelősségük a legmeghatározóbb.

Az Állatvédelmi törvény 48/A. § (3)¹ bekezdése a települési önkormányzat kötelező feladataként határozza meg a közigazgatási határain belül a kóbor állatok befogását, amelynek részletszabályait 2022. január 1.² napjától Korm. rendelet tartalmazza, mely valamennyi település tekintetében megköveteli az ebrendészeti feladat ellátását. Amennyiben nincs ebrendészeti teleppel szerződés, úgy feltételezi, hogy az önkormányzatnak saját telephelye és ebrendészete van. A valóságban nagyon sok településnek semmilyen megoldási kísérlete nincs a kóbor állat probléma megoldására, mások a helyi „vadászokkal” oldják meg a likvidálást. Ahol van ebrendészeti szerződés,  ott az önkormányzat már feladatként kezeli.

A törvény adta kereteken belül gondolkodik,  miközben nem célravezető az elgondolás. A rosszul meghatározott cél, rossz eszközt javasol. Az ebrendészeti telepek működése ugyanis nem képes megakadályozni az újabb és újabb nem kívánt szaporulatok létrejöttét, így a kóbor állatállomány folyamatosan újratermelődik.

Az állatvédő szervezetek szerepe

Az állatvédő szervezetek vállalják jelenleg a legjelentősebb szerepet, de ezt forrás és kapacitás hiányában egyetlen egy nemzetközi jó gyakorlat sem javasolja. Az állatvédelmi szervezetek egyre nagyobb terhet viselnek a kóbor állatok problémáinak kezelésében, miközben saját már megmentett állataikról is gondoskodniuk kell. A helyzet javításához több erőforrást kellene tudniuk fordítani a megelőzésre, különösen az ivartalanításra, ami azonban csökkenti a saját állataikra fordítható kapacitásokat. Emellett a szervezés, lábadoztatás, kapcsolattartás is plusz feladatokat jelent. A legnagyobb kihívás az anyagi és fizikai kapacitások hiánya. Források nélkül, többlet feladatot elvárni egy túlterhelt állatvédelmi rendszertől nem reális. Szakmai tapasztalatokkal viszont sok segítséget nyújthatnak, proaktívan bevonhatók.

A lakosság szerepe

A lakosság felelősségéről kevés szó esik, pedig egyértelműen az állatokhoz való hozzáállásukból és cselekedeteikből ered a probléma. Elsősorban arról a lakosságról beszélünk, akiknél a felelős állattartás ismeretlen fogalom. Ahova jelenleg nem érnek el a központi szemléletformálás programok.

Az utcán maradó kóbor állatok növekvő száma következtében a helyzetre adott válaszreakcióként egyre több magánszemély is megjelenik az állatmentés területén. Bár szándékuk jóindulatú, sok esetben hiányzik mögülük a megfelelő szakmai tudás, az anyagi háttér, illetve az alapvető állatjóléti jogszabályok ismerete. Ennek ellenére saját forrásaikból próbálják fedezni a mentéssel járó költségeket, ami hosszú távon jelentős nehézségeket és fennmaradási problémákat vet fel.

Az állatorvosok kiemelkedő szerepe

A nemzetközi tanulmányok szerint a megelőzés az egyetlen valódi megoldás a túlszaporulatok megállítására, így egyértelmű, hogy egy országos ivartalanítási program sikerének kulcsa az állatorvosok aktív és szakszerű részvételében rejlik. Az állatorvosok nem csupán a beavatkozások elvégzéséért felelősek, hanem kulcsszerepet töltenek be a lakosság tájékoztatásában, a szemléletformálásban, valamint a program szakmai hátterének biztosításában is. Az ő szaktudásuk és tapasztalatuk nélkülözhetetlen a beavatkozások biztonságos, állatjóléti és hatékony lebonyolításához.